Magunkról

AZ EGYESÜLET TÖRTÉNETE

A “hőskor” :

1992. április 28-án a szigethalmi Szabadkai u. 64 szám alatti iskolaépületben 2 “felnőtt” és 12 ifjonc létrehozta az EGYESÜLETET. A cikk megírásához előkapartam az alakuló gyűlés papírjait, ott sorjáztak a nevek, az alapítóké. Legfelül az enyém, alatta a tanítványaimé, azoké, akiket velem együtt megérintett a természetszeretet és a sport csodálatos elegye: a teljesítménytúrázás. Akkor 30 éves voltam (a fészkes…), rajtam kívül Horváth Vera képviselte a felnőtteket 18 évesen, a “tagok” zömmel 14-15 évesek voltak. Mitől jött meg az étvágy? Nos a mi “étvágygerjesztőnk” Jávor Zoltán volt Még 1991-ben egy túrán találkoztunk egy spurival, aki mellén kitűzők garmadával (akkor még így túráztál Zoli!) mesélt… és mesélt. Kinyitott egy kaput előttünk, és mi lelki szemeinkkel láttuk a modern héroszt. A hóban-fagyban, tűző napon a célja felé elszántan menetelő EMBERT, akit ráadásul zöld rengeteg vesz körül! Mi belevetettük magunkat a rengetegbe hétről-hétre élveztük a tájat a “zsugázást” a hajnali vonatokon, az édes álmokat a hideg fűtetlen várótermekben, tornacsarnokokban a hozzánk hasonló fanatikusok társaságát—”Kell egy csapat!” Beléptünk a Magyar Sportturisztikai Szövetségbe. Tetszett az akkori vezetés! Egy “tőről” fakadtunk! Persze az idő sokszor jótékonyan szépít, de akkor a “vezetéssel” túrákon találkoztunk, szemükben tűz lobogott. Ma már minden komolyabb, “sportszakmaibb”! Beindultunk, gyűltek a kilométerek, jöttek a sikerek, és (ne vessetek meg érte!) jött a pénz is. Csúnyát mondok, ahhoz biza kell! Szemeink előtt olyan túrák lebegtek, amelyik dicső történelmi eseményeknek, múltunk kiemelkedő hőseinek állítanak emléket, melyek sportteljesítményeknek sem utolsók. Olyan álmaink voltak, ahol tömött buszokon kirándulók apraja-nagyja zötyög a rajt felé. Reméltük, hogy sikerül a “Szigetországot” és szűkebb pátriánkat feltenni a sportszeretők térképeire!

A kiteljesedés:

1993-ban a helyi Önkormányzat 20 000 Ft-ot szavazott meg nekünk. Micsoda? Csoda! Elismerték sportnak a túrázást. Később megismerkedtem Fáki Lászlóval, a polgármesterünkkel (Valamit tud a fiú! — Még most is az!), nehéz ember, nehezen mond igent, de ha kimondta… Hogy is mondták a régiek-szavatartó ember. Azóta is minden évben jön az apanázs. Ez volt az alap, amiből építkezni kezdtünk. Szombat reggel egyre többen “viháncoltunk” a HÉV-en a kialvatlan „disco-egerek” nagy-nagy boldogságára. Majd jöttek a buszok. Előbb a vállalkozók szakadt 25-30fős busza, melyet a rozsda és a sűrű imádság tartott össze, sebességét pedig még a szél iránya is nagyban befolyásolta ( A csúcs egy laprugós ROBUR volt!), aztán a VOLÁNBUSZ 45 személyes, majd csuklós buszai. (Ma már néha-néha 2 busznyi természetimádó is összejön.) 1997-ben a bíróság bejegyzett bennünket és 1998 óta kiemelten közhasznú egyesület vagyunk. Közben beindult az MSTSZ bajnoksága. 1996-tól kezdve küzdünk egymással, mi szigethalmiak, mezőberényiek, békéscsabaiak, gödöllőiek…. Nagy-nagy barátságok, küzdelmek és viták.Az első szezonban megszerezhető 6 aranyból 5 a mi vitrinünkbe vándorolt. Hiába no Szarvas Mátyás is indult Békéscsabáról — övé lett a 6. arany. (Tudod mit Matyi, szeretnék újra kikapni tőled!) Óriási küzdelem volt a csapataranyért. Együtt futottunk, nevettünk és közben ellenfelek voltunk (a szó nemes értelmében). Azóta is minden évben nyerünk egy rakás érmet, de elkoptak mellőlünk a régi barát-ellenfelek.